15 éves koromba miután a szüleim elváltak,elhagytam Madridot,elmente Párizsba.Ott megtanultam az önáló életet.Befejeztem az iskolát,és elkeztem modelkedni,nem sokáig ,mert visza tértem,Madridba,3 év után.Remélem anyámal sose találkozok,nem vagyok hajlandó vele beszélni,eldobot magától,mikkor a legnagyobb szügségem lett volna rá.Apával élek.Az iskolába nem votl sok barátom,mert mindenki azt ,hitte,hogy egy elkényeztetet,gazdag lány vagyok,pedig nem igaz.Renáta aki az egyetlen barátom,mert ő is igy volt.Ő neki a szülei együt vannak.Luisa nagyon kedves volt és persze Carlo is.Carlo valami edző nem sokat tudok róluk,mert ugye én Párizsba éltem.Vajon apával mi van alig hiv fel igaz elfoglalt.Renivel is egy hónapba egyszer beszéltünk,de az se sok volt,mind a ketten el voltunk foglalva.Régeben hargudot rám,mert elhagytam Madridot és nem szóltam neki ,persze senkinek se ,csak apa tudot róla.Támogatott,mindenben.Most ,hogy kerestem egy kis pénszt haza térek,próbálok valami munka után nézni.A szerelem nincs eszem ágába se,jobb ha nem tervezgetünk,had jöjön annak aminek kell.Párizs a szerelem városa ,hát én ott voltam szerelem nélkül.Nem is igazán hiányzot.Mindenkinek azt mondtam majd eljön az is .Apa nem tudja hogy haza jövök igaz nincs is othol,mindig utazik régebben is alig volt othol.Na de mindegy visza a jelenbe,remélem örülni fognak hogy haza térek.És a többit bizom a sorsra,ha a szerelemnek jönie kell hát jöjön.Be vallom félek tőle egy kicsit.Mi van ha ávert,kihazsnál vagy ilyesmik.? Remélem nem fog ilyen történi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése